Béke, szabadság, egyenlőség
1848. március 15-én, reggel fél 9 tájban egy csoport fiatalember lépett ki a Pilvax Kávéházból és indult sietősen, rendezetlen menetben a közeli egyetem felé. Arcukba havas esőt vert a szél. Hányan voltak? Nem tudjuk pontosan. Annyi biztos, hogy kevesen. Elenyésző szám a százezres városban.
Az egyetemek fiataljai mind csatlakoztak a menethez. Landerer nyomdájához már közel kétezren érkeztek, hogy cenzúra nélkül nyomtassák ki a magyar nép követeléseit, a 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.
Ezen a napon a hősök példát mutattak nekünk bátorságból és példát mutattak összefogásból is!
Napra pontosan 168 évvel később, hasonló időjárási körülmények között, iskolánkon is felidéztük e dicsőséges nagy nap eseményeit.
Mindenki nagyon várta a műsort, mert az ismert eseményeket a diákok egy új köntösbe öltöztetve adták elő, diáktársaik és tanáraik örömére. Az emlékműsor egy kerek egészet alkotott, amelyet dalbetétek színesítettek.
Ezúton szeretném megköszönni még egyszer a szereplőknek a szép szereplést, amely bárhol megállta volna a helyét, és a többi diáknak azt, hogy fegyelmezetten nézték végig a műsort, és tapssal fejezték ki elismerésüket a szereplőknek.